Hiroaki Umeda – Accumulated Layout + Intensional Particle

A fények erejének, intenzitásának, sebességének és törési szögének összetett tervezésével Umeda bámulatos módon irányítja a közönség tekintetét. Ebben a darabban a táncmozdulatok textúrája a fény elrendezésének megfelelően változik, egyik temporális szegmensből a másikba. Egy szekció során erőszakos karlendítésekkel vesz lendületet a békés, halvány fényben, később a táncos kinetikus mozgását gépszerű mozdulatlanságba kényszeríti a hirtelen kigyúló erős fény. „Fény és mozdulat kéz a kézben járva alkot változatos szimulációs mintákat” mondja Umeda. Az idő elteltével ezek a szimulációs mintázatok fokozatosan összegyűlnek a nézőkben és kitörölhetetlen képmaradványokká állnak össze.

A vászonra vetített vízszintes vonal megremeg. Hirtelen, egy pillanat törtrészére a vonal drasztikus osztódásba kezd, mintha elemi energiát árasztana magából. Ehhez hasonlóan, amikor Umeda megremeg a színpadon, a testében rejlő, csípőtájékról induló energia átadódik a gerincébe, a karjába, végül a színpad végében álló vetítővászonra, ahol az energia napkitörésekhez hasonló vonalak formájában válik láthatóvá. Amikor távolról szemlélünk vízeséseket vagy folyókat, úgy tűnhet, hogy mozdulatlanok, azonban ha mikroszkopikus szintre nagyítjuk őket, észrevehetővé válik, hogy szüntelen, hullámzó, örvénylő, áramló mozgásból állnak. Ezt a kreatív koncepciót alapul véve az Intensional Particle-ben Umeda új értelmet ad ezeknek a részecskéknek: statikus molekulák helyett térbeli, aktív részecskékké (súlypontokká) válnak. Emellett láthatóvá teszi a térben azt az intenzív erőhatást is, amit a részecskék elrejtenek. A színpadon ezek a korporeális, fotikus és szonár erőhatások exponenciális sebességgel konvergálnak, és egy ponton elérnek egy kritikus energiaszintet. Ez az extrém csúcspont azonban nem tart sokáig, fázisátmeneteken keresztül ismét visszatér egy ideiglenes nyugalmi állapotba. A digitális részecskék átmeneti, szilárd anyagok feloldódását, folyadékok szublimációját, hőátadás algoritmusait idéző állapota szinkronban és szintézisben áll Umeda mozdulataival és olyan univerzumot teremt, amely élő organizmusként táncol. A közönség egy instabil stabilitással átitatott digitális valóságot élhet át: az örvénylő áramvonalak egy percen belül eltűnnek, a ragyogó vízesés egy másodperc eltelte után semmivé foszlik. Így aztán annak ellenére, hogy a szemünk előtt áll a digitális görbületekkel teleszórt vetítővászon, mégis tünékeny jelenség benyomását kelti. Amikor a test múlandó eszköztára beágyazódik a fény által felépített, folyamatos mozgás által a pillanatnyi stabilitás érzetét keltő térbe, a közönség előbb-utóbb rádöbben, hogy minden, ami a színpadon van a következő pillanatban megszűnik létezni. Mintha csak a produkció kérészéletű esztétikuma próbálna testet ölteni a színpadon, láthatatlan erők törnek előre és a látható univerzum elsüllyed a szemünk elől. Az információs túltelítettség következtében visszamaradó hőérzet azonban még hosszú ideig a nézők testében marad.

 

Koreográfus és előadó: Hiroaki Umeda

7.000 Ft