2025. szeptember 17.
Kovács Gergely zongoraművész októberi koncertjén több mint három évszázad zenetörténetén vezeti végig hallgatóit, bensőséges találkozást ígérve a barokk, klasszika, romantika és kortárs zene világával. A „Fekete-Fehér Katedrális” című koncert előtt Kovács Gergelyt kérdeztük hivatásáról, a műsor összeállításáról és arról, mit jelent számára a zene világnapján a közönséggel együtt ünnepelni.
Mit jelent Önnek a zene világnapja, és hogyan kapcsolódik ehhez az idei hangversenye?
Számomra minden zenei ünnepnek jelentősége van, és ha lehetőségem adódik valamit tenni az érdekében, igyekszem élni vele. A Zene Világnapját 1975 óta, a világhírű hegedűművész, Yehudi Menuhin kezdeményezésére indította útjára az UNESCO világszervezet, és véleményem szerint ha valami, akkor a zene meg is érdemli, hogy egy napot szenteljünk neki az évben, hiszen mindannyiunk életét átjárja. Ettől függetlenül számomra ez semmivel sem fontosabb este, mint bármelyik előző, vagy jövőbeli, amit a veszprémi közönséggel együtt átélhetek, hiszen évek óta nagyszerű kapcsolatot ápolok a helyi zeneszerető közönséggel, és a várossal is. Mindig ünnep lesz nekem itt fellépni.
A koncert címe „Fekete-Fehér Katedrális”. Hogyan született meg ez az elnevezés, és mit fejez ki Ön számára?
A cím arra hivatott utalni, hogy a zongora a hangszerek körében – talán megbocsátható az elfogultságom – egyfajta mindent átölelő, átívelő és magasztos helyet foglal el. Mi zongoristák tényleg valóságos templomként tekintünk rá, fekete-fehér billentyűi pedig a kifejezőeszközünkké váltak. Ellentmondásos is ez a megnevezés, hiszen pont hogy rengeteg féle hangszínt lehet rajtuk megszólaltatni, minden zeneszerző minden karakterének minden árnyalatát. Összességében tehát az általam a zongora iránt érzett szeretetem és áhítatom kifejezése szeretne lenni ez a cím.
Ez már a harmadik alkalom, hogy a veszprémi közönséget elvarázsolja a Hangvillában. Miben lesz más ez az este, mint az előzőek?
Minden alkalommal próbálunk megújulni, fejlődni, ezúttal sincs ez másképp. Természetesen elsődleges szempont az est témája, amiből szerintem életem végéig tudnék újat kitalálni, ebből pedig következik maga a műsor, amiből pedig mindig újat szeretnék játszani, amit még nem hallhatott a helyi nagyérdemű. Ez most is így lesz, emellett pedig az egyéb körülményekben is igyekszünk előrelépni.
Több mint három évszázad zenetörténetét villantja fel a koncerten. Mi alapján állította össze a műsort?
A zene világnapja alkalmából úgy gondoltam, hogy az eddig megszokott egy, vagy néhány zeneszerző műveiből összeállított műsor helyett egy átfogóbb, történetmesélés jellegű repertoárt állítok össze. A zongora, mint minden más hangszer, hihetetlenül hosszú fejlődésen ment keresztül az évszázadok során, és a zeneszerzők mindig az éppen aktuális hangszert használták, az inspirálta őket, annak próbálták kiaknázni a lehetőségeit. Az este során azon zeneszerzők művei fognak elhangozni, akik a zongorairodalomra a legnagyobb hatást gyakorolták, akik leginkább hozzátettek a hangszer és a hangszerjáték fejlődéséhez.
Miben látja annak a titkát, hogy egy koncert több legyen puszta előadásnál, és valódi bensőséges találkozássá váljon a zenével?
Szerintem nagyon fontos a közönséggel való verbális kommunikáció. A komolyzenei hangversenyek tradíciója, hogy az előadó csak a zenén keresztül szól a közönséghez, és én ezt a tradíciót tisztelem és szeretem, de egyértelműen látom a jeleit annak, hogy a közönség értékeli azt, ha maga az előadóművész beszél is a műsorról, a zenéről, esetleg egy kicsit önmagáról is. Ez egy nehéz feladat, mert sajnos zenei tanulmányaink során ezt nem tudjuk elsajátítani, így csak önmagunkra számíthatunk. Én jó ideje csinálom koncertjeimen ezt a plusz feladatot, emiatt úgy érzem, talán kezdek belejönni. Legalábbis egyre kevésbé esik nehezemre!
Van-e olyan darab a programban, amely személyesen is különösen közel áll Önhöz?
Igyekszem minden koncertműsort úgy összeállítani, hogy az elsőtől az utolsó hangig mindegyik közel álljon hozzám. Ez ugyanígy igaz a zeneszerzőkre is, és természetesen sok esetben a kötődés személyessé is válik. Ezúttal is több olyan szerzemény lesz, amelyhez mély, személyes élmények vagy érzések fűznek, talán azt elárulhatom, hogy lesz olyan, amelyik kifejezetten nekem íródott!
Hogyan változott az évek során saját kapcsolata a hangszerével és a zenével?
Először is kijelenthető szerintem, hogy ez egy olyan szakma, amit tényleg életünk végéig tanulunk. Tehát napról napra fejlődünk, legalábbis ez a célunk, és én mindig erre törekszem. Ezt lehet konkrét példákkal is illusztrálni, technikai biztonság fejlesztése, hangszínek, billentés finomítása, a kompozíciók zenei folyamatainak egyre részletesebb kiaknázása, és még sorolhatnánk. Emellett viszont a mindennapi élet, a karrier alakulása, a különböző behatások folyamatosan változtatják a pillanatnyi kapcsolat alakulását a hangszer és az előadó között. Van, hogy a motiváció a csúcsára hág, és úgy érezzük, sosem voltunk még közelebb a billentyűkhöz, van, hogy másra kell fordítanunk az energiánkat, és ilyenkor kissé háttérbe szorul ez a viszony. De azt illetően sohasem volt kérdés bennem, hogy mindig az első helyen fog állni az életemben.
Mivel invitálná a közönséget, hogy csatlakozzanak ehhez az emelkedett hangulatú zenei utazáshoz?
Szerencsések vagyunk, mert hazánk hihetetlenül nagy bőségben szenved zenei tehetségek és produkciók terén. Mondhatni, dömpinggel állunk szemben, és minden napra jut egy előadás, vagy koncert, ahová érdemes lenne elmenni, amit érdemes lenne meghallgatni. Én arra igyekszem biztatni a kedves közönséget, hogy minél szélesebb körben fogyasszák a kultúrát, mert minél több élményt engedünk be, annál gazdagabbá válik a lelkünk, és ugyanezt igyekszem a saját koncertjeimen is közvetíteni. Mind a verbális, mind a zenei mondanivalómmal. Október elsején egyedülálló módon tervezem a nagyérdemű elé tárni a zongorajáték művészetét, a legnagyobb végletekkel, kontrasztokkal, és a legkülönbözőbb érzésekkel, hangulatokkal. Élményt szeretnék adni!
Az október 1-i koncertre jegyek még kaphatók online és a Hangvilla jegypénztárában is.
